Köszöntöm Önt a weboldalunkon!
Az Együtt Gyógyulni Könnyebb alapítvány vezetőjeként azt a feladatot kaptam, hogy pár gondolattal mutassam be szervezetünket. Nem könnyű feladat…
Óriási szociális- és humán érzékenységgel érkeztem erre a világra, többek között ezt az örökséget kaptam Szüleimtől – különösen édesanyámtól, és az égiek úgy gondolják, hogy ez az a tulajdonság, amit tovább kell adjak a gyermekem számára is. Ez az örökség, amivel a kislányomnak is kezdeni kell majd valamit a jövőben, bár látom magam teljes gyermeki lényében és valahogy én is így kezdtem! Kezdetben nem tudtam hogyan és miként, de hajtott a vágy, hogy ha tudok, segítsek… mára már tudatosan szervezett, szakmailag megalapozott módon, a hatályos jogszabályoknak megfelelően, alapítványi formában fejtjük ki tevékenységünket.
Emlékszem, sokan nem értették, miért is akarok kupakokat gyűjteni. Nem értették, hogy miért volt ez számomra olyannyira fontos, hogy a mindennapi munkám mellett, az óvodából elhozva a gyerekemet mentem a kupakokért, gyűjtöttem a fejlesztésre szánt pénzt, szinte fillérről, fillérre! Nem értették, hogy mi az az „erő”, mi az a „megmagyarázhatatlan belső meggyőződés”, ami miatt mentem, mentem, és nem éreztem fáradtságot, egyszerűen nem éreztem tehernek ezt a feladatot.
Láttam, tapasztaltam, megélhettem milyen másoknak segíteni, milyen az, ha a másik arcára mosolyt varázsolsz, megéltem milyen másoknak reményt adni egy olyan helyzetben, amikor nem látják a kiutat, nem látják a megoldást. Ez a belső meggyőződés újra és újra próbára tett, újabb feladatok elé állított, és nem mondom, volt, amikor picit veszítettem a lelkesedésemből, de a hitem mind végig segített és megmaradtam ezen az úton! Sőt, arra késztetett, hogy egy magasabb szinten, alapítványi formában tegyük azt, amit eddig is, ott lenni a bajban, segítő kezet nyújtva (a semmiből) – pont úgy, ahogy az az alapítvány logójában is megjelenik. Az alapítványi keretek kialakítása, a további támogatók felkutatása volt a következő lépcsőfok, és büszkén jelentem, ez is sikerült. Egyre többen ismernek minket, egyre többet tudják kik vagyunk, és egyre többen érzik úgy, hogy velünk szeretnének valami jót tenni, számukra a segítő tevékenységben hitelesek vagyunk.
Nagyon sok segítséget kapok a körülöttem lévőktől, szakmai és jogi tanácsot, ötleteket, hogyan lehet ezt a tevékenységet jobbá, hatékonyabbá tenni. Még több szakmai programmal, még több fejlesztő tevékenységgel szeretnénk jelen lenni ezen a területen. Folyamatosan képezzük magunkat a fogyatékosságtudomány, a gyógy- és fejlesztőpedagógia, a gyógytorna szakterületén. Célunk az, hogy korszerű, a 21. századnak megfelelő szakmai segítséget biztosítsunk azok számára, akiket segítünk, támogatunk. Elsődleges feladatunkat tartjuk a segítőmódszertanok gyakorlati alkalmazását, nem pedig a szükséges források felkutatását – talán ez is megkülönböztet minket más, hasonló alapítványoktól, szervezetektől.
Hisszük, valljuk azt, hogy mindig, minden körülmény között van olyan momentum, amely közös erővel jobbá tehető. Nem mondjuk azt, hogy nálunk van a CSODASZER! Nem mondjuk azt, hogy nálunk minden csodálatos és feltaláltuk a teljes körű gyógyítás, gyermekfejlesztés titkát! De azt tudjuk, hogy EGYÜTT könnyebb és így merünk nagyot álmodni. Terveim között szerepel egy komplex fejlesztőház, ahol megfelelő szakmai háttérrel, felszereltséggel biztosíthatjuk azt a fejlesztő tevékenységet, amire leginkább szükségük van pici barátainknak! Olyan fejlesztőházat álmodtam meg, ahol a szülő, a pedagógus, a gyógyító szakember szoros együttműködésben tesz apró, pici lépéseket a gyermek további fejlődése érdekében, szeretetben, együtt – egy sajátságos szemlélet jegyében, itt Gyöngyösön.
Magam, kollégáim, segítőim és önkénteseink nevében bízom abban, hogy Önt is támogatónk között, barátaink között üdvözölhetjük, hiszen hitvallásunk egyszerű és letisztult „Együtt könnyebb…”
Gyöngyös, 2019. február 25.
Barátsággal és szeretettel,
Kis Brigitta, az Alapítvány elnöke